2010.04.19. - kultura.hu

PERTU A MŰVÉSZETTEL

ON FIRST-NAME WITH ART

PERTU A MŰVÉSZETTEL

Mint valami bizarr, most felfedezett barlangrajz-gyűjtemény fogadja a belépőt Gál Krisztián játékosságukban is komoly "képregény-kockáinak" sora. "Az Életre!" - cseng ki vonalaik közül az életvidám felkiáltás.

Furcsa élményben van részem, ahogy Gál Krisztián grafikusművész legújabb, Az Életre! című kiállításának megtekintése után az alkotó ars poeticájára bukkanok: "A játékot, amit én játszom, neked is odaadom. A rajzolás automatizmusa szürreális képeket szül, a kreativitás magyarázatokat ad és szimbólumokat gyárt, így az értelmezés labirintusa csodálatosan sok utat kínál és olyan képrejtvényt teremt, amelyet végtelenszer megfejthetünk". Ugyanis meglehetősen furcsa szinte szó szerint azokkal a gondolatokkal találkozni, amelyek a nemrég látott kiállítást szemlélve bennem is megfogalmazódtak.

Gál Krisztiánnak a Cervantes Intézetben látható sorozatai első pillantásra valóban a nonfigurativitás benyomását keltik, hogy aztán egy kicsit hosszabb szemlélődés után, a cím ismeretében egészen új megvilágításban lássuk, nézzük őket. Persze ez a felismerés már ősidők óta a művészet sajátja: az a fajta játékosság, amely lehetővé teszi és el is várja a befogadótól, hogy partnerré válva újabb és újabb utakat, megközelítéseket találjon - hogy önmagából táplálkozva, önmagát kifordítva keressen válaszokat. A grafikusművész képei - amelyek remek és hálás térre leltek a Cervantes Intézetben - egyszerre funkcionálnak tehát képregényekként és képrejtvényekként: a látogató elidőz, kérdez, belefeledkezik a barlangrajz- és hieroglifaszerű szimbólumok egymásra rétegzett rengetegébe.

Nem titok, hogy a grafikusművész két alkalommal járt a spanyolországi Alicantéban, és az ott készült vázlatok fontos részei az alkotó figuralitás és absztrakció közti egyensúlykeresésének. Rajzai helyenként Keith Haringet, olykor Picassót is eszünkbe juttathatják, a töredezettségükben is egy egészet alkotó kompozíciók elemei szoros, organikus kapcsolatban vannak egymással. Mint mechanikus perpetuum mobilék hordozzák magukban az örök mozgást, az állandó körforgást, miközben nem restek arra sem figyelmeztetni: nem léphetsz kétszer ugyanabba a folyóba. Ennek érdekes és érzékletes példája a Percek - Egy óra sorozat, amely 60 kisméretű kép egymásmellettiségével meséli el az állandóság és a változás tüneményes szimbiózisát. Nincs két ugyanolyan kép, olykor mégis találni vélhetünk egy-egy visszatérő motívumot, mintha egy megfejtetlen titkosírás betűit fürkésznénk.

A barlangrajzokhoz hasonlatos szimbolika néha olyan felismeréshez vezeti a szemlélőt, hogy úgy érezheti: megfejtette az adott alkotás "titkát" - nem is annyira az alkotóét, hiszen a grafikák teljesen önálló életet élve várják, hogy kibontsák őket. A Leskelődő szíve fájdalomtól izzva árulja el magát, a Városkép-sorozat sajátos látképei egy ember személyes benyomásairól, az ábrázolt városhoz fűződő bensőséges viszonyáról beszélnek, míg a Kalandorok vonalai közt egy szív, egy kulcs, egy szárny nyomaira bukkanunk - mind egy újabb ajtó nyitjai.

Gál Krisztián a szivárvány minden színébe öltöztetett figurális absztrakciói valóban játékra hívnak, hogy végül a legpraktikusabb koccintási formula, "Az Életre!" is elnyerje jelentését - mindegy, ki mit lát, a lényeg az egyéni út, az át- és megélés örök változatossága.

Forrás: kultura.hu
Kelemen Éva

______________________________________________________________________________


Like a weird, just revealed, cave drawings collection receive you a playfully-serious,comics-like sequence of drawings from Krisztian Gal."To Life"-ring out, the vivacious exclamation, from the lines.

I got a bizarre experience when to come at the credo of the artist, after visited, his latest exhibition, called "To Life":
"The game that I play I giving to you as well. The automatism bring forth surrealistic pictures, the imagination give some explanations and product symbols,therefore the labyrinth of interpretation offer you miraculously many ways and create a picture-puzzle that we can crack endless ways.....", because it is strange enough to read the same thoughts, almost word to word, that I come up with.

Krisztian Gal's sequences in Cervantes Institution convey an impression of non-figurative art at first sight, however after a while, especially when aware of the credo you will change that first opinion of yours. It is the nature of the art since the dawn of the time that special playfulness that let you be and expect you to be a partner, to seek newer and newer ways, approaches,feed and turn up itself to hunt answers.

The drawings,they find just a perfect and grateful scene in Cervantes Institution,functioning as comics and picture-puzzle as well.The visitors are dwelling on the pictures,asking and contemplating about the many layers of the cave drawing or hieroglyph like symbols.
It is an open secret that the artist visited Alicante, Spain two times and the sketches, has been made there, are very important parts of his pursuit of equilibrium between creative-figurative and abstract.
The drawings could remind you of Picasso or Keith Haring sometimes.The close, organic link between the fragmented compositions make the drawings complete.

Like mechanical perpetual-motion machines carrying the eternal movement,gyration however they do not mind to warn you,that"You can never step in the same river twice!".
There is a very interesting and emphatic example of that."Minutes-One hour", which is a sequence,60 small sized drawings about the phenomenal symbiosis of the permanency and flux.

There is no two similar picture,however you will think to fine some re-emerging motives,just like to analyse a indecipherable cryptogram.
The cave drawings like symbolic led you at times to the recognition that you got the clue of a drawing, not the artist,because the pictures are living they independent life and await to be unfolded.
The hart of the"Lookout" glowing in pain to unmask itself, the"Cityscape"
is a sequence of idiosyncratic vistas,personal impressions and a credo about the artist's near relationship with his city.Between the lines of the"Adventurers", there are hints of a wing, a key and a hart too, like other clues for the solution.
Kirisztian Gal's figurative abstractions call you to play indeed, in every colour of the rainbow, just to explain the motto: "To Life!" It is secondary who see what in the pictures, the most important is to be on your personal road and the ever changing empathy and experience.

Source: kultura.hu
Author: Eva Kelemen
(Translator: Al Toth)
 



2010.04.19. - Unit magazin

MOZOG A VÉR

Move the blood

MOZOG A VÉR

Férfi és nő, vagy csak férfi - önmagára hagyva. Így vagy úgy, de teremtés lesz belőle. Előbbinél húsból és vérből, utóbbinál cikázó gondolatból. Gál Krisztián grafikái teremtésmítoszok, a pillanatban megragadó impressziók szövetei.

Zene, emberek, napfény a spanyolországi Alicante-ban ihletett rajzokon a nyüzsgő élet sziluettjei elvonatkoztatásokban tovább élő hangulatai cigarettafüstként egy pillanatra besűrűsödnek a térben, mígnem a következő hangulat elfújja őket, és máris összeállhat egy újabb kép az emberi élet véletlenszerű momentumáról. Az eleven elme pedig nem akarja titkok nélkül hagyni a világot, miként magát is csak sejtetni engedi humor, irónia, együttérzés és átélés, ugyanúgy egy embernek arcai mint káosz és a rend.Gál Krisztián Az Életre! című kiállításán látható az absztrakció és figuralitás határán mozgó képek lüktető színessége egy csöpp vért juttat a hétköznapok szürke keringésébe.

Forrás: Unit magazin



2010.04.17. -

AZ ÉLETRE! - KIÁLLÍTÁSMEGNYITÓ A BUDAPESTI CERVANTES INTÉZETBEN

FOR LIFE! - Exibithion opening in Cervantes Institute (Budapest)

AZ ÉLETRE! - KIÁLLÍTÁSMEGNYITÓ A BUDAPESTI CERVANTES INTÉZETBENKépek a kiállításmegnyitóról.
Some pictures from teh exibithion opening.


2010.04.10. -

AZ ÉLETRE! - Kiállítás a Budapesti Cervantes Intézetben

FOR LIFE! - Exibithion in Cervantes Institute Budapest

AZ ÉLETRE! - Kiállítás a Budapesti Cervantes Intézetben

A játékot, amit én játszom, neked is odaadom. A rajzolás automatizmusa szürreális képeket szül, a kreativitás magyarázatokat ad és szimbólumokat gyárt, így az értelmezés labirintusa csodálatosan sok utat kínál és olyan képrejtvényt teremt, amelyet végtelenszer megfejthetünk.

Mindenkit szeretettel várok 2010. április 16-án 18.30-ra a Budapesti Cervantes Intézetbe (Vörösmarty u. 32)